A világ legismertebb portréarcai rovatunk következő alanya egy különleges arc, exhibicionista személyiség és egy titokzatos élet. Ő Salvador Dalí!

“Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdőkádban.”

Salvador Dalí (1904-1989) a Szürrealista festészet kiemelkedő alakja. Furcsa személyisége, exhibicionista magatartása és különleges képi alkotásai a mai napig emlékezetessé teszik, míg hosszú, vékony, viaszos bajusza a saját márkajelzésévé vált.

Salvador Dalí gyerekkorában átélt események egy életre rányomták bélyegüket a művész személyiségére, magatartására.

Visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy születése előtti élete, és születése pillanata erősen és igen élénken él a képzeletében. Intenzív színeket társít ezekhez az eseményekhez, mint a bíbor, a vörös, a narancssárga és különös, puha, szimmetrikus, csendes vizualizációi vannak erről az időszakról. Megszületését pedig egy fényes tojásformához hasonlította.

Későbbi alkotásaiban ezekből a vizualitásokból is merít, és így lehetnek a szilárd tárgyak amorfok vagy elfolyók, mint az órák, mint az idő.

Nagyon fiatal gyerekkorában még egy másik hatás is erősen érintette, amikor is édesanyja annyira kislányt szeretett volna, hogy Dalít lányruhákba öltöztette egy jó ideig.

“Dalí körül minden valódi, kivéve engem.”

A legnagyobb trauma az életében azonban az volt, hogy ő saját magát csupán egy hamisítványnak értékelte. Az az ember, aki Dalí életében kiment a szülőháza közelében található temetőbe megdöbbenve vette észre, hogy a sírok között egy Salvador Dalí felirattal találkozik:

Salvador Dalí élt: 1901. október 12. és 1903. augusztus 1.
A mi Salvador Dalí-nk csupán 1904. május 11-én született.

Hogyan is történhetett mindez?

Dalínak volt egy bátya, aki 1,5 éves korábban egy gyomorbetegségben elhunyt. A szüleit rendkívül megrázta ez a trauma és a gyermek halálát követően pontosan 9 hónappal és 10 nappal később született meg a világhírű festőnk. Ő, mint egy pótlék, mint a gyász megszüntetője egyszerűen megkapta saját bátya nevét. A szülei ezzel szerették volna elfelejteni azt a keserűséget és fájdalmas időszakot, amit egy gyermek elvesztése okoz. Ráadásul a halott bátyja ruháiba öltöztették és az ő játékaival játszhatott.

A szülök ezzel a hazugsággal talán túltették magukat a gyászon, de a kis Dalíban örökké tartó lelki traumát okoztak: ő saját magát csak egy másolatnak tekintette, így örök riválisa maradt saját bátyjának.

Így is nőtt fel, ez az érzés mindig benne volt: az első Salvador Dalí volt az igazi, ő meg egy egyszerű hamisítvány.

(témánkhoz nem tartozik, de ajánlom az ifjú szülőknek, hogy jól gondolják meg mielőtt a saját gyermeküknek a kedves nagyszülő vagy akár a egyik szülő nevét örökítenék rá).

“Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.”

Salvador Dalí mély tiszteletet tanúsított Picasso alkotásai iránt, különösen a Lány az ablakban című festmény nyerte el a tetszését. Dolgozott együtt Walt Disney-vel vagy Alfred Hitchock-kal is.

Walt Disneyvel közös animáció  

“Mivel a televíziót, a mozit, a sajtót, az újságírást úgy tekintem, mint a tömegek elzüllesztésének és elhülyítésének hatalmas eszközeit, ezért imádom arisztokratikusan használni őket. Minél több hülye fut Dalí után, annál drágábban kelnek el a képeim.”

Dalí nem csak életében volt rendkívül kreatív és extrém az ötletek terén, de saját életmű kiállításáról és temetkezéséről is jó előre intézkedett. Spanyolországban, Figueres-ben kapott otthont az a ház, amelyben Dalí színháza, kiállítóterme és egyben a saját kriptája is szerepel. Itt saját berendezéseit, majd 1500 alkotását csodálhatják meg az idelátogatók, oly módon, hogy saját testének hamvai felett sétálgatnak a látogatók.

“Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.”

Hamarosan egy újabb portréval és egy érdekes történettel jelentkezek! A Facebookon is megtalálsz: www.facebook.com/fotoeloadasok 

forrás: Philippe Halsman