A világ legismertebb portréarcai: Winston Churchill
A világ legismertebb portréarcai: Winston Churchill
Következő portréarcunk maga Winston Churchill (1874-1965). A fotó a kanadai (azonban örmény származású) fotográfus Yousef Karsh (1908-2002) munkája, akinek az itt elkészült fotójával jelent meg legtöbbet Churchill. A fotó 1941. december 30-án készült, de végül a II. világháború végén, 1945. május 21-i Life Magazin címlapján jelent meg nagy nyilvánosság előtt is.
A portréfotó elkészültének azonban saját története van. Ez egy legendás fotó, tehát legendás története kell hogy legyen, és bizony így is van:
.
1941. decemberében Churchill Kanadába ment, hogy beszédet mondjon az alsóházban.
Yousef Karsh a fotós nagy lehetőségnek tartotta, hogy egy portrét készítsen róla. Itt némi ellentmondás található különböző forrásokban, mert egy helyen úgy szól a történet, hogy ő maga kérte az engedélyt, hogy képet készíthessen a politikusról, más forrás szerint pedig a kormány kérte fel e kép elkészítésére.
Egy dolog biztos, a nagy előkészületben erről egyedül Churchillnek felejtettek el (vagy nem mertek) szólni. A beszédét követően visszatért az irodájába, ahol Karsh fogadta egy fényképezőgéppel és az előre beállított lámpákkal.
Churchill nem volt boldog, hiszen kész tények elé állították. Karshnak csak annyit mondott: “Két perce van, innentől számítva!”
.
2 perc, csupán 2 perc!
Yousef Karsh, az akkor még ifjú fotográfus szemben a híres Churchillel, és csak 2 perce van, hogy a híres író, politikus portréját elkészítse, és még a személyisége is visszatükröződjön a fotókon!
Izgatottan kezdett a munkához, de a szivar nagyon zavarta. Igaz Churcill “alaptartozéka” volt, ő mégis úgy döntött, e nélkül akar róla fényképet készíteni. Várta tehát, hogy a politikus letegye a dohányt, de ahogy elszívta az egyiket, máris rágyújtott a következőre. A fotográfus kitartott neki egy hamutálat, de mindhiába. Tisztelettel megkérte Churchillt, hogy egy kép erejéig tegye le, de kérése süket fülekre talált.
A történet szerint ekkor Karsh udvariasan, de egy határozott mozdulattal kirántotta a szivart a szájából és csak ennyit mondott: “Uram, bocsásson meg!” – majd visszasietett a fényképezőgép mögé és máris exponált.
A tekintet, ami visszanézett rá egy feldühített ember tekintete, majdnem felfalta a szemével. Mégis, mintha a szemeiben már némi mosoly derengene. Szembe mert vele szállni egy fotográfus, vele, akitől tartanak még a saját munkatársai is!
Churchill hamarosan megszólalt: “Szükség lenne még egy képre.” – mondta és ezen a képkockán már egy mosolygós ember nézett velünk szembe.
A munka végén kezet fogott Karshal és csak annyit mondott: “Ön még egy üvöltő oroszlánnal is együtt tudott volna dolgozni,” Karsh pedig innen merítette az ötletet, mert végül a képnek az Üvöltő oroszlán címet adta.
.
.
A fényképezést követően Churchill ezt a fotót le akarta tiltatni, de miután kapott belőle egy printet, megváltozott a véleménye és engedélyezte a megjelenést. Így kerülhetett végül 1945 májusában a LIFE Magazin címlapjára is.
Az aznap készült fotók közül csupán egy képe lett világhíres és felejthetetlen, míg az a második képkocka jobban a feledésbe merült. Churchill, akinek tekintetében ott a düh és az elszántság, örökre az emlékezetünkben él, akár csak egy büszke oroszlán.
Szeretnéd még több hasonló anyagot? A Facebook oldalunkon megtalálsz minket itt!
