Fábián Évivel egy világítási workshopon ismerkedtem meg, akkor éppen új irányba nézelődött a fotózás terén. Facebookon évek óta követem a munkásságát, ráadásul nemrégiben jelent meg egy különleges sorozata, amibe azonnal beleszerettem és tudtam, hogy ezt meg kell mutatnom neked is!

A fotósorozatban hazai nőket mutat be (közel százat) smink nélkül, saját környezetükben: otthon, színházban, bíróságon, stb. A képekből pedig kiállítás is nyílt, amit július 12-ig Te is megtekinthetsz az Országos Széchenyi Könyvtárban. Az első kötete: “Nők Magyarországon – portrégaléria” 2007 tavaszán jelent meg. Már ebben a kötetben is 88 nő szerepelt, kis szöveggel. A jelenlegi projekt az első könyv folytatása, de maga a könyv csak augusztus végén fog megjelenni.

A képeket elnézve nekem az jön vissza, hogy nagyon közel kerültél ezekhez a hölgyekhez. Természetes viselkedés, őszinte tekintetek és kényelmes testtartásokat láthatok a fotókon. Mindenkit ismertél?
Néhány hölgyet ismertem, de a többséggel csak a fotózás alkalmával találkoztam személyesen.

Kik szerepelnek a mostani kiállítási anyagban?
Részben ismert, részben nem ismert hölgyek. A közös bennük az, hogy mindannyian a saját területükön valami fontosat hozt(n)ak létre, értékteremtők. Legyen az a valaki sportoló, író, színész, politikus, tudós, művész, stb.

Hogy kell elképzelni a munkát? Elmentél hozzájuk, elbeszélgettetek, majd találkoztatok többször és aztán jött a nagy nap, amikor is elkészült a tökéletes kép?
Elsőként meg kell határozni, hogy ki szerepeljen a könyvben. Majd valamilyen módon fel kell venni a kapcsolatot az adott hölggyel… telefon, email, facebook, ismerős, könyvkiadó, bármi. Márez a feladat sok esetben eltarthat hetekig. Ezt követi a telefonálás, időpont egyeztetés, néha lemondás, személyes találkozó. Volt olyan, aki eleve nem akart részt venni a projektben. A legtöbb esetben az első találkozás alkalmával a fotó is elkészült, hiszen mire oda kerültünk már már “megismertük” egymást. Volt, akivel hosszú órákat töltöttünk el, volt aki csupán néhány percet szánt rám. Eleve mindig az alanyok határozzák meg, hogy hol és mikor találkoztunk, így ők ismert terepen mozogtak.

2004-ben már volt egyszer Nők Magyarországon kiállításod, akkor 88 hölgyet mutattál be. Hogy jutott eszedbe elkészíteni ezeket a fotósorozatokat?
2004-ben még csak közel 20 képet mutattam be, akkor volt az első kiállítás… ebből lett 2007-re 88 portré. Érdeklődésemből kifolyólag rengeteg fotó- és portréalbumot nézegettem és feltűnt, hogy ha nem a szépség a téma, alulreprezentáltak a nők. Ez annak ellenére igaz, hogy a nők is komoly teljesítmenyeket tudhatnak magukénak. Egy olyan albumot akartam, ahol a nők a főszereplők, őket ünnepeljük.

Kik szereplenek a 2004-es anyagodban?
Akik már nincsenek közöttünk: Szabó Magda, Albert Györgyi, Döme Piroska, Polcz Alaine, Matatek Judit… Szerepel: Heller Ágnes, Mészáros Márta, Eszenyi Enikő, Enyedi Ildikó, Babarczy Eszter, Keleti Éva, Bach Szilvia, Katona Klári, Bán Zsófi, Polgár Judit és még sokan mások.

Mennyi idő kellett amíg megalkottad a teljes anyagot?
Az első kötetet “munka” mellett készítettem el – 3 év alatt. A második kötet mellett általában hétvégén dolgoztam, tehát fókuszáltabban tudtam alkotni. A portrék 90%-a fél év alatt készült el.

Hogyan került a sorozatod kiállításra? Tudatosan úgy is fotóztál, hogy ebből kiállítás lesz?
Korábban szoros szakmai együttműködés alakult ki a Széchenyi könyvtárral illetve Csillag Katalinnal (OSZK munkatársa), idén februárban ő vetette fel a kiállítás lehetőségét. Tudatosan a könyvre készültem, de ez együtt jár a kiállítással.

Évek óta nem találkoztunk és az óta már Berlinben élsz. Munka miatt kerültél ki?
Nem.

Most főállásban fotós vagy?
Igen.

Hogy képzeljük el egy napodat Berlinben?
Pont olyan, mint bármelyik 5 (majdnem 6) éves gyerek anyukájának az élete. A “szabadidőmben” azon dolgozom, hogy hatékony legyek.

Korábban dolgoztál az Origonak, a www.borsa.hu-nak, de az önéletrajzod alapján 2008-tól szabadúszó vagy. Jobb egy fotósnak függetlennek lennie?
Ezek csupán eufemizmusok. Nagyon jó, ha az ember egy bizonyos munkáért kap egy havi fix összeget a számlájára, de ha elhiszi magáról, hogy többre képes, akkor oldja meg maga. Nincs ma olyan szervezet, könyvkiadó illetve cég Magyarországon, amely érdekelt lenne egy “Nők Magyarországon” típusú projekt létrejöttében, finanszírozásában. Csak saját szakállra tudtam létrehozni, kiállítani, kiadni.

Ha vége a kiállításnak, mi a következő projekted?
Ezt a sorozatot bármeddig tudnám folytatni… Volt aki arra biztatott, hogy most fotózzak le 100 férfit, de én mindig oda jutok, hogy ahhoz én nem kellek, az már egy létező dolog. A könyv augusztusi megjelenésével még van munka… minden más még csak alakulóban.

Korábbi kiállításaim itt: http://fabianevi.hu/menu/52/exhibitions

Tetszett az anyagunk? Gyere és nézz meg hasonló fotós interjúkat és sorozatokat itt!