A tegnapi napon Eifert János egy diaporámáját osztottem meg veled, de rögtön egy kis értetlenségbe futottam bele! Mi is az a diapormába? A mai bejegyzéssel ezt szeretném leírni!

Diaporáma:
egy vizuális kommunikációs formát takar, ami elsősorban egymásra vetített képeket jelent (átúszások, felvillanások, elmosások) zenei aláfestéssel. A hatást 2 vagy több diavetitővel érik el, egymársa vetített képeket takar. Maga a diaporámának nem ritkán az érzelmi szál megragadása is a cél, ezért a zenét szintén kellő alapossággal választják ki a fotósorozat mellé.  

A történet azonban nem ennyire egyszerű. Egy igényes diaporáma előre megtervezett, dramaturiailag jól felépített, akár forgatókönyvel alátámasztott és a zenei effektekkel tovább erősített anyagot takar. 

És mi a különbség a diaporáma és a digiráma között?

Amig a diaporáma a klasszikus képvetítést jelentette, addig a digitális korszak beköszöntével már nem diavetítőkkel dolgoztak, hanem megjelentek a projektorok. A technika fejlődésével pedig különböző számítógépes programok és módszerek kerültek előtérbee, amik tovább gazdagították a diaporáma (vagyis ekkor már digiráma) lehetőségeit.

Kis hazánkban a legismertebb mestere Eifert János, aki 1985-től fogllkozik ezzel az audiovizuális technikával és szerte a világban roppant nagy népszerűségre tett szert. Számtalan díjat kapott az alkotásaival: Hard Rocks (1985), Visszapergetett idő (1987), Volt egyszer egy falu (1988), Helyzetjelentés (1989), Velencei Karnevál (1989), Bemutatom a feleségem (1990), Tűztánc (1991), Maszkok (1992), Bemutatkozás (1995).

A témában János példaképeinek tekinti Dozvald Jánost, Sdrjan Plavsa-tot, Jacques Mullert stb.  

A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) összesítése alapján 1993-ban a nemzetközi lista élén állt, Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választják, a Photo Ciné Club meghívására bemutatja műsorát Párizsban (Un soir, un auteur - Studio Raspail).

Eifert János diaporámáit volt szerencsém személyesen is megnézni és mondhatom, rendkívül gazdag érzelmi hátteret tudnak adni a műnek. Az egyik "kedvencem" ami elég rendesen megpityeregtetett (és a nézőtéren nem én voltam az egyetlen) az a lenti anyag: